Nézi a hegyet, sűrű felhők, fergeteg.
Sötétséget hoz a vihar, szél tombol az ormok között. Fák hajlongnak, recsegnek, ropognak az erő alatt. Nyári falevéleső hull a tájra. Árnyékok tánca borít be mindent.
Hideg eső ömlik Sarah bőrére, haja egy pillanat alatt csuromvizes. Szíve a torkában dobog, keze remeg, tekintete sebesen jár körbe körbe.
Félelem fut végig ereiben. Arca holtsápadt.
A sötétben alig lát el pár centire. Már rég letért a biztonságos ösvényről, csak vaktában lépked sietve. Meg - meginog, lába botladozva megremeg.
Hirtelen egy hatalmas fekete holló fekete szárnyai suhannak el Sarah homloka mellett. Felsikolt és elcsúszik a sárban.
Hosszú bordó bársony ruhája szétszakad. Kosz és jeges víz borítja teljesen. Szőke haja már rég kibomlott és mocskosan hull homlokára, görnyedt hátára, remegő vállára.
A kétségbeesés hullámai elragadják, könnyei parttalanul arcát mossák.
Elveszett.
Villámok cikáznak az égen, és fényükben egy alak közeledik. Fenyegető, arctalan és hatalmas.
Kezében tart valamit, de nem lehet felismerni, hogy mi az. Csak lengeti és határozottan közeledik.
Sarah véletlenül odapillant és gyomra görcsbe rándul, izmai megfeszülnek. Kezei önkéntelenül ökölbe szorulnak.
Tekintete jeges lesz.
Fogait összeszorítva előrelendül.
És felnevetett.
Utolsó kommentek