Egy napsütötte, verőfényes reggelen madár dalolt egy terebélyes faágon. Az örömóda dallamára emlékeztetett a madárének.
Ablakot nyitottam. A friss levegő beáramlott és körülölelt. Balzsamos volt körülöttem minden, szinte megrészegített a tökély.
A rádióban a kedvenc dalom szólt, a pirítósom nem égett oda, a vaj kenhető volt, a frizurám kezelhető.
Elindultam. Mikor a megállóba értem pont akkor állt be a busz és előttem nyílt az ajtó. Szabad az út.
Az egyik utastársam udvariasan hellyel kínált és leültem.
Az ülés kárpitja patyolattiszta volt, hófehér és megdöbbentően kényelmes, mintha felhőre huppantam volna. Körülöttem csupa vidám, mosolygós arc és lelket melengető tekintet.
Olyan érzés kerített hatalmába a 35-ös buszon kora reggel, mintha hirtelen angyalcsapat keringet volna az utastérben diszkréten és békét szórt volna közénk.
Mindenki boldog volt és elégedett.
A közelben hirtelen egy szívárvány született és egy bordó egyszarvú vidáman felnyerített.
Utolsó kommentek